Kész bolondokháza
Egy színház úgynevezett nem művészszemélyzetéről általában keveset tud az átlagnéző. Találkozik a jegyszedővel, esetleg a ruhatárossal, a teremszemélyzettel, de hogy mi is folyik a kulisszák mögött, titok számára. Néhány dolgozótól arra kerestem a választ, milyen a fesztivál alatt az a munka, amit végeznek.
Máthé Magdolna, ruhatáros: A fesztiválon mindig több ember van, mint máskor, nagyobb a nézőközönség, jobb a hangulat, kicsit ünnepélyesebb. Mindenki várja, hogy jöjjenek külföldi színészek, és hogy lássanak minél több érdekes előadást a külföldiektől is, nem csak az itthoniaktól. Ilyenkor több a munka, mint általában, főleg, hogy kevesebben vagyunk, mármint a személyzet, de ez is eltelik.
Nagy Rezső, hangtechnikus: Mi csináljuk a lármát, a zajt. Rettenetesen nehéz, mert fáradtak vagyunk, kevesen vagyunk, sok a munka, de próbáljuk teljesíteni a kéréseket és észrevenni, ha szükség van valamire.
Csiszér József, díszletmunkás: Onnan indul a munka, hogy megjönnek a teherautók, azokat lepakoljuk, behordjuk a díszletet, nekifogunk szerelni, építeni, ameddig megvan, éjjel is. Aztán jönnek a világosítók, bevilágosítják... így megy a munka. Ez most fesztiválkor azért sokkal nehezebb, mert mikor a saját díszletünket építjük, az itt van a raktárban, kéznél van, ismerjük, hogy mit, hogy, hová kell tenni. A vendégelőadásoknál kevés a műszakos, a nyelvvel is gond van sokszor, nem értjük jól, mit mondanak a külföldiek... Meg most reggel állítunk – este bontunk, este állítunk – reggel bontunk, szóval állandóan munkában vagyunk, a fesztivál sokkal nehezebb. De ez van.
Gábor Ildikó, fodrász-öltöztető: Fesztivál idején sokkal többet vagyunk bent, délelőtt próbák vannak, este előadások. Van olyan társulat, aki hoz magával személyzetet, öltöztetőt, fodrászt, van, aki nem. Például a sepsiszentgyörgyiek még takarítószemélyzetet is hoztak, de az amerikaiak már semmit. Ha elszakad valami, meg kell varrni, hogyha betegek, gyógyszert kell szerezni nekik... Minden, ami öltöztetés, minden, ami paróka, frizura... ebből áll ez a munka.
Nagy Alpár, fénytechnikus: Általában minden előadásnál együtt dolgozunk a díszítőkkel, mindegyik előadásnak saját világítása van. Ez azt jelenti, lámpafelszerelés szempontjából, hogy azon kívül, ami mindig fel van szerelve, még trégerekre [a zsinórpadlás terében levő lámpatartó rudak], állványokra kell pakolni lámpákat, az összeset lekábelezni, és utána beállítani. Minden előadásnál tudjuk, hogy mennyi időre van szükség ehhez. Körülbelül ennyi, ami általában történik. Most, fesztivál ideje alatt ezt nehézkesebben tudtuk megcsinálni, mivel több olyan helyszín van, ahol nemigen van felszerelés, oda kellett átvinni felszerelést is, ettől lett egy picit nehézkesebb. Mikor egyszerre voltak előadások, akkor fel voltunk osztva – amennyire lehetett, mivel kevesen vagyunk.
Terschánszky Hunor, jegyszedő: Jegyszedés... mit is lehet mondani róla? Függ a naptól: sokan vannak, vagy nincsenek sokan; attól is, hogy az embereknek milyen kedve van, főleg itt bent a színházban. A munka laza, az egész csak annyi, hogy állnom kell az ajtóban s a jegyet ellenőriznem. De amikor késés vagy egyéb probléma van, akkor katasztrófa, mivel mind stresszben vagyunk, hogy az előadás minél pontosabb legyen, és meglegyen a nézőnek a kényelme. A fesztivál szerintem mindenkinek kész bolondokháza, mert amit végigrendezett itt mindenki, mind mi, itt bent, mind a nézők, az leírhatatlan. Olyan, hogy négy ember velem szembeállt, és átrohant rajtam, még nem történt szerintem senkivel, velem biztos nem, kész élmény volt. Nekem ez új tapasztalat, így most már körülbelül tudom, hogy hogyan lehet kezelni az embereket. Nem láttam, inkább éreztem a lábamon, hogy végigrohant rajtam negyven ember [a Dabija-előadáskor], és hiába szólaltam meg, hogy ügyeljenek, hogy nehogy felmenjenek, mert már megy az előadás, azért mindenki felment. De az a fontos, hogy semmi baj nem történt, mindenki megnyugodott, az előadás is véget ért, és mindenki boldog volt. Szerintem inkább az a fontos, hogy a nézők megértsék és el tudják képzelni, hogy milyen lehet egy fesztivál, és mennyi munka kell bele. Reméljük, hogy a végére érünk, és minden jó lesz.
szémanERózsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése