Leonce ajándéka
Bodolai Balázs – Leonce – a Tompa-bemutató napján töltötte a harmincadik életévét. Ajándékba kapta Leonce és Léna világát. Ez a világ egy kopottas, málló vakolatú, törött ablakú helyiség. Éjjeli menedékhely. Melyben ócska klasszicista bútorok, tonettszék-törmelékek fekszenek a régi linóleumpadlón. Ahol nyugodtan lehet filozofálgatni a semmittevésről, a gondolkodás hasznosságáról és más magasztos eszmékről. Közben bohócosan vívni egymással filmekből kölcsönzött mátrixos vagy épp gagszerű effektusokkal. Mindezt gyönyörű, kissé ironikus, mégis rizsporos rokokó ruhákban és tornyos parókákban. Hiszen omló, penészes falak között is lehet kísérletezni az emberekkel és álmodozni az égi szerelemről à la Csongor és Tünde. Eközben a földi realitásokat üldöző, „két-lábon-járó” hús-vér figura viszont egy punkfrizurás, bőrruhás bohóc, aki inkább a miniszteri posztra tör, mintsem „ama” magasztos eszméket emlegesse. Igaz, a többi szereplő is inkább gunyorosra színezte idillikus eszmefuttatásait.
Nem számít, hogy mi zajlik a falakon kívül. Inkább bent „építsünk színházat!”– ahogy ezt a némileg didaktikus záróakkord is kihangsúlyozza. A kérdés persze az, hogy a végső mondat mire reflektál? Reflektálhat az aktuális budapesti Nemzeti Színház problematikájára? Vagy ne menjünk ennyire messzire? Maradjunk Pipi és Popo birodalma ifjoncainak játékterénél? Hiszen akár egy omladozó falú üres tér is megtölthető játékkal.
Kell ennél szebb ajándék?
bakkÁgi
Leonce háromszor
1.
majorosCsilla: A kolozsvári színház előszeretettel visz színre Büchner-darabokat. Láthattuk a Woyzecket, a Danton halálát, most a Leonce és Lénát. Ön hogy látja, a kolozsvári közönség jól fogadja ezeket a darabokat, illetve értik őket?
Kötő József színháztörténész: A kérdésre akkor tudunk valós választ adni, ha megnézzük a kulturális állapotainkat, ugyanis egyre inkább szétválik a tömegkultúra és az elitkultúra. Itt is van egy értelmiségi réteg, amelyik vágyik Büchnerre, és amelyik rendkívül nagy elvárásokkal ül be egy előadásra. Az „elit” közönség, az az értelmiségi réteg, amelyik, Pilinszky szavaival élve, azért jár színházba, hogy megbeszélje önmagával önmaga dolgait, Büchnerben viszontlátja azt a szürreális világot, amiben élnünk kell most, ahol minden a feje tetejére áll. Ezt a világot nagyon érti, és empátiával kezeli Tompa Gábor, akinek erényei közé tartozik, hogy úgy tud aktuális lenni, úgy tud véresen a valóságról szólni, hogy stilizáltan, a művészet eszközeivel élve, lebegtetni tudja az előadásait két centivel a valóság fölött. Lenyűgözött az a stíluskészség, az a játékkészség, az az intellektuális képesség, ami a ma esti színészgárdát jellemezte. Úgyhogy ma este rendkívüli színházi eseménynek lehettünk a tanúi, amikor Büchnerrel, ezzel a néhány évszázaddal ezelőtti szerzővel tudtunk véres valóságról, 21. századi hétköznapokról szólni, miközben olyan esztétikai élményben volt részünk, ami egészen ritkán adatik meg. Még nekünk is, akik színházban éltünk, élünk és vagyunk.
2.
mCs: Aktuális tud lenni egy mai fiatalnak ez az előadás?
Vajda Boglárka, egyetemista: Szerintem igen. Engem a nyelvezete fogott meg, és a mozgásvilága. A zenei aláfestések is találóak voltak. Tetszett, átjött.
mCs.: Melyik volt a kedvenc jeleneted?
V. B.: Különösen tetszett a fás jelenet, a fenyőfákkal – a nép, ahogyan várta a királyi párt –, vagy pl. a vívós jelenet a táncos elemekkel. Ha sok szereplő szinkronban mozgott, az nagy hatással van rám, az összhang miatt. Szeretem a harmóniát...
3.
mCs: Mit jelentett számodra az előadás, kaptál tőle valamit?
Fülöp Noémi, újságíró, Transindex: Működött, nekem legalábbis nagyon tetszett. Civilizáltan fogalmazva: olyan volt, mint egy jó szeretkezés. Teljesen feldobódtam, megteltem tőle energiával. Úgy éreztem magam, mint egy játékboltban, ahol ilyen kis felhúzható játékokat küldenek felém.
mCs.: Mit tartasz az előadás erős pontjának?
F. N.: Jól volt időzítve, sok ötlet volt benne, és ezek az ötletek mind megtalálták a maguk helyét.
majorosCsilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése