Miért a színház –
csíkszeredaiak a fesztiválon
Tamási Csaba matematikatanárral, Tamási Izabella mérnökkel és Fecske Nándor kolozsvári egyetemistával beszélgettünk.
zsandr: Miért is jártok színházba?
Csaba: Mert kiragad a hétköznapokból, más élményt nyújt.
Izabella: Középiskolás koromtól fogva alakult ki ez a kötődés, szívesebben megyek el színházba, mint hogy filmet nézzek. Brassóban voltam középiskolás, és a szentgyörgyiek rendszeresen jöttek bérletes előadással, így kezdődött. Aztán amikor Csíkszeredába kerültünk, akkor jöttek vendégszerepelni a vásárhelyiek...
Csaba: Én a jó színházba szoktam elmenni, abba, amit úgy ítélek meg, hogy kellően színvonalas. A Csíki Játékszín előadásait nem nagyon szeretem, helyenként középszerűek. Van egy pár jó, de amúgy... nem tartoznak a számomra kielégítő élmények közé.
Izabella: Szentgyörgyre járunk, mert az közel van. Megnéztünk pár Bocsárdi-rendezést, meg múlt évben volt színházi fesztivál is, arra is elmentünk, két előadásra. Gyergyóba is elmegyünk színházat nézni.
Csaba: Végül is így nőttünk fel. Nekünk nem volt tévénk. Héjjasfalván ötödiktől bérletem volt, a szüleim vittek. Ha értettem, ha nem. Aztán kiderült, hogy egy csomó mindent megértettem, legalábbis megmaradt valami, vannak darabok, amikre emlékszem.
Izabella: A gyerekeinknek nagyon jó, hogy van Csíkszeredában színház. Mert Brassóban teljesen meg van halva a színházi élet, a brassóiak Szentgyörgyre járnak színházba, mert egyik színház sem megy oda. Ha ott maradtunk volna, akkor a gyerekeim úgy nőnek fel, hogy nem ismerik a színházat. Mert felnőtt ismerőseink néha elmennek más városba színházat nézni, de a diákok már nem. Ilyen szempontból jó, hogy van a Csíki Játékszín, mert rendszeres lehetőséget biztosít a színházba járásra.
Csaba: A csíki egyetemisták azért járnak Kolozsváron is színházba, mert otthon már megszerették ezt, megszokták.
Izabella: Szentgyörgyön az történt, hogy amikor Bocsárdi odakerült, eleinte nem jártak az emberek színházba. A diákok hozzászoktak a másfajta előadásokhoz, és aztán elvitték a szüleiket is. És szép lassan kialakult egy másfajta közönség, egy másfajta igény.
Nándor: Én a volt magyartanáromnak, Boldizsár tanár úrnak köszönhetően szerettem meg a színházat. Kötelezett arra, hogy megvegyük a színházbérletet, így elmentünk a Csíki Játékszín évente négy előadására. Olyan dologgal ismerkedtem meg, amiről manapság szerintem sok fiatal lemarad. Nekem nagy élmény volt minden egyes alkalom, és emiatt Kolozsváron is megnézem az előadásokat.
zsandr: Mit tud a színház, miért vonz minket?
Izabella: Nekem annyira tetszett, hogy amikor jöttünk kifele előadás után, azt mondtad, Nándi, annyira szereted ezt a termet, egyre jobban, mert már annyi előadás-élmény fűz hozzá. Olyan lelkes voltál...
Nándor: Igen, minden egyes kijövetelkor végignézek a termen és eszembe juttatja az előadásokat, az élményeket, amik ide kötnek, és egyre gazdagabb az egész. De hogy mit tud a színház mást? Mint mi? Mint a film?
zsandr: Hát hogy addig is miért nem kocsmázol, olvasol, bármi, amit ehelyett csinálhat az ember...
Izabella: Utána mindig beülünk egy kocsmába különben, ez így zajlik otthon is, és megbeszéljük...
Nándor: Társasággal jönni a legélvezetesebb. Olyan a színház, mint egy gyorstalpaló, mintha egy társaság gyorstalpalóval, két óra alatt kiolvasna egy könyvet, ugyanakkor lehetőséget biztosít, hogy utána beszélgessenek erről.
Izabella: Minket Nándi spéci erre hívott, a Mértéket mértékkel előadásra. Csak ezért jöttünk fel Kolozsvárra. És hogy utána beszélgessünk róla egy fél éjszakát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése