Yvonne reloaded
(Első megj.: A fesztivál végére szerzőink enyhén szólva elfáradtak, sebaj, a közönség megkérdezése opcióval is élhetünk. Főleg ha olyan szakmabeli nézőkkel futunk össze az előcsarnokban, akik nemrég vitték színre az Yvonne-t, valószínűsíthető hát, hogy a lengyel előadás minden mozzanatát értőn figyelték. Ilyen hátszéllel kérdeztük meg Filip Odangiut és Sinkó Ferót, akik tavaly a kolozsvári színi egyetem végzős román osztályával mutattak be egy Ivoná-t.
Első utáni megj.: Filip szépen megírta a mondandóját, le is közöltük. Feró véleményét foszlányokba „szedtük”, mert ez fejezi ki leginkább a telefonbeszélgetés jellegét, amibe bonyolódtunk.
Utolsó előtti megj.: Elképzelhető, hogy a megnyilatkozó alany az érintettségből fakadóan szubjektív, ezt sem a szerkesztő, sem az alany nem tagadja. Mindazonáltal lehet véleménye, és erre kíváncsiak lehetünk, nem?
Utolsó megj.: Hogy ne érje vád a ház elejét, miszerint másokkal mondatnánk ki, amit gondolunk, bevalljuk, a mi véleményünk nem pontosan ez, de eléggé hasonló.
zsandr)
lehet, h fáradt voltam, lehet, h az én olvasatom erősen él bennem
az Attila értelmezése nem áll annyira közel az enyémhez, a Bocsárdié inkább, a lengyelnek a tétjét nem nagyon láttam, a problémákat, Yvonne–Fülöp, a problémával való küszködést
a szentgyörgyi előadást csak felvételről láttam. nagyon tetszett... hasonlított a mi megközelítésünkhöz. Yvonne-t Bocsárdi is furcsa lénynek állította be, kábé ahogy meg van írva. csodaszerű megjelenés
Keresztes – mi is feltettük magunkban ezt a kérdést, amikor dolgozni kezdtünk, h Yvonne szép ember legyen vagy furcsa állat? volt egy olyan variáns, h csináljunk belőle egy gyönyörűszép nőt, attól ugrik ki, h a másság a szépség. közben meg nem működik, mert nem tudtuk volna úgy elcsúfítani, elállatiasítani az udvart, h akkora legyen a különbség
– fontos, hogy a lányt teljesen furcsának tekintsék, épp azt beszéltük, hogy az egész udvar, a királynőtől Fülöpig, mindenki magát látja benne, és ezt nem akarja, ezért viselkedik mindenki úgy... egyszer csak belép egy patyolattiszta, rendszerezett udvarba egy ilyen figura és mindenki emberi lesz, emberi hibák kezdenek előbukkanni, mindenki fél ettől a figurától, közben meg saját magától fél és a másiktól, mindenki elkezd a másikra támadni
Keresztesnél nem működött Yvonne és az udvar ellentéte, nagyobb kéne legyen a kontraszt, ha az udvar emberibb, akkor Yvonne vhogy egy más világban kell éljen, amiben egyfolytában magukat látják tükörben, Kerinél ezt nem értettem, nála nagyon emberien mozdult meg és reakcióiban nagyon tiszta volt a nő, nem láttam a kontrasztot az udvar és közte...
nem tudtam eldönteni, úgy éreztem, h nem passzolt az egész világ, amit megkreáltak, viselkedésben kicsit érdekes volt, de nem láttam igazán különbséget a formalitások és a valódi megnyilvánulások között
a játékmód, a szentgyörgyi, nagyon tetszett, Kicsid Gizella óriásit alakít, Nemes Leventének a lazasága is tetszett, tetszett a királya
Attilánál tetszett a királynő alakítása, ott jó értelemben vett őrültséget láttam
utána kinyitottam a műsorfüzetet, h lehet, h rossz irányban kerestem a kulcsot, és kiderült, h már az első kép finálékép, már gyászruhában vannak. nem éreztem úgy, h ez feloldja az előzőeket
előadás közben már nagyon vártam, h történjen vmi, h a végén lesz majd egy csavar, hogy ez a hörgő bohóc egyszercsak megadja a kulcsot
egyszer csak azon gondolkodtam, létezik, h a társulat nem bírja meg a rendezői utasítást, v tényleg ezt kérte tőlük?
arra is gondoltam, h Gombrowitz nagy operettkedvelő volt, h talán erre ment ki pl. a gyilkossági jelenet, ami még csak paródiának sem mondható, tét nélküli volt, minden elkezdett rajzfilmszerű lenni, s ez nem...
nem tudott beszippantani
sinkóFeró
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése