Miért a színház –
Dr. Ács Piroska, a budapesti OSZMI igazgatója:
Eredeti végzettségem szerint művészettörténész vagyok. Ezért is, első nekifutásban a látvány felől közelítek, utána áll össze a kerek egész. Nyilván az előadás irodalmi, dramatikai alapja, a színészi játék, minden kerek egésszé tud összeállni, de ami számom-ra elsősorban fontos, az mégiscsak a látvány egysége.
Alice Georgescu, színikritikus:
Néhányszor ki akartam lépni a színház közegéből, hogy életszagúbb dolgokkal foglalkozzam. Azt hiszem, azért maradtam, mert valahányszor visszaléptem a valódi világba, az oly kevéssé tűnt vonzónak, hogy úgy láttam, jobb a színházban, annak minden gyengeségével, nehézségével együtt. A színház területe valamilyen módon védve van a mindennapi élet szemetétől – ami olykor mégis beszüremlik a színház világába, néha még a színpadra is. Mégis, itt az emberek közti rivalizáció nem egy nagyobb házért, egy jobb autóért, vagy egy felsőbb pozícióért folyik, hanem egy jobb szerepért, vagyis azért, hogy több ideig másvalakiként mutatkozhass. Ez végső soron annyira anyagtalan és idealista dolog, hogy a színházban még a vétkek is enyhébbek, játékosabbak.
Darvasi Ferenc, a Bárka szerkesztője:
Aprócska álmom: premier, mindenki ügyesen tesz-vesz a színpadon, nincs probléma. A közönséget teljesen leköti a gördülékeny, feszes előadás. Igen ám, de én is ott vagyok, és lassan jelenésem lesz. Beszélnem kell. Fogalmam sincs se a társ végszaváról, se arról, mi a darab, és ugyan „miről szól” a figurám. Dadogni fogok, vagy halk leszek, száz százalék. Az utolsó pillanatban felébredek, csuromvizesen, mint akit megkínoztak. Aprócska álom, nem is olyan különleges, és talán megmagyarázni sem nehéz, de százszor visszatért, hosszú éveken át. Számomra ezt is jelenti a színház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése