Találkozás Nagy Józseffel
Naponta rá kellene kérdezni arra, hogy melyik művész milyen utakat jár be, milyen módszereket próbál ki, és milyen fajta tapasztalatok szülik meg számára a legtisztábban csengő nyelvet.
A Nagy József-beszélgetés legfőbb tapasztalata ez a pontos és végtelenül tudatos, gyakorlati gondolkodás és módszerépítés, amely szavak szintjén is nagyon tiszta, magával ragadó és tanulságos. A legtöbb művész a tisztább önkifejeződés nevében választ kifejezőeszközt magának, de Nagy Józsefet hallgatva úgy tűnhet, mintha ő két különböző nyelvet használna, amelyek tulajdonképpen egymás nélkül nem működhetnek. Az egyik a gondolati sík, amely a szavak szintjén is végtelenül pontos, a másik maga az ezekből létrejött partitúra.
Ha valaki kételkedett volna eddig abban, hogy a megfogalmazhatóság kérdése mindig az önmegismerés és a másikra való nyitottság, állandó érdeklődés körül forog, az Nagy József szavait hallgatva megbizonyosodhatott arról, hogy csak a „Ki vagyok?", „Ki vagy te?" kérdéseken keresztül realizálhatók a történések. A „Ki vagy te?" egy gyerekkori élmény része, amely harminc év után vált igazán felvállalttá a Woyzeck előadásában, a kevés szavakba öntött gondolat egyik utolsó mondataként.
„A háttérben mindig arról van szó, hogyan csináljunk színházat.” (Nagy József)
Ehhez mire van szükség:
• sok magányos töprengésre, hogy megvizsgálhassuk, mire vagyunk érzékenyek, ki kell bontanunk magunkat belülről
• figyeljünk a természet hangjaira; hallgassunk minél több zenét, majd vizsgáljuk meg, hogy milyen zenében ismerjük fel magunkat
• olvassunk sokat, vizsgáljuk meg, mely szövegek mely élethelyzetekkel társíthatók; majd válasszunk közös témát (esetleg szövegeket) a társulat számára
• próbáljuk meg átérezni a drámai súlypontot, amely majd munkánkat is mozgatja, ez fontos meghatározója lesz a továbbiakban kialakuló össznyelvnek
• vegyünk elő egy képes katalógust és keressünk fotókat a témánkhoz, majd ezeket tegyük egymás mellé, hogy kialakulhasson bennünk egy egységesebb miliő a születőben lévő előadásunkról. abból érezhetjük, hogy jó irányban keresgélünk, ha nagyon erős érzés és kép alakul ki bennünk. (persze mindehhez nem árt, ha 19 évesen a boszniai hegyekben játékossá próbáltuk tenni a katonaságot egy kamerává alakított gyufásdobozzal)
• először határozzuk meg a terünket, hiszen „minden benne foglaltatik”, ebből lesz a történések helye (ha a teret sikerül letisztáznunk, akkor előadásunk alapvonala meglesz). lehetőség szerint rajzoljuk le, hogy pontosabban érezzük az arányokat. abból érezhetjük, hogy jó irányban keresgélünk, ha nagyon erős érzés és kép alakul ki bennünk
• ezután menjünk ki az ócskapiacra, minden kellék és díszletelem ott lesz egy helyen
• elkezdhetjük kitalálni a jelmezeket, melyeket nem árt, ha egyeztetünk, társítunk a témánkal, jelképeinkel, és nem utolsósorban a terünk anyagaival
• törekedjünk mindenben az eredetiségre
• végezzünk szűrést a szövegen, és húzogassunk alá olyan dolgokat, melyek fontos motívumvázt adhatnak az improvizációs szerkezetnek
• eleinte ne beszéljünk se táncról, se koreográfiáról, hanem improvizáltassuk a színészeket
• de legyenek előre kitalált helyzeteink, mozdulatok, melyeket lehetőség szerint mindig próbáljunk ki magunk is (fontos tapasztalat belülről rendezni)
• keressük az ősrítusokat, hogy honnan eredünk
• lehet, hogy félúton azt érezzük, hogy ez nem fog menni, de tovább kell haladni, mert az adott negatív élményből érezni fogjuk, hogyan is kellene csinálni
• „az ember porszem. ha vízzel, könnyel, vérrel találkozik, agyaggá áll össze"
• válasszunk zenét, mely a mozdulatok fontos meghatározó elemévé válhat, a szereplőink mozgatórugója lehet
• rejtsünk el minél több magánmitológiai elemet
• fontos, hogy munkáink a létezőkről szóljanak, például fontos egy becketti figura megfigyelése, lehetőség szerint Dusi bácsi
• „Nincsen hiba, sül a liba!"
• úgy zárjuk le, hogy ne legyen lezárva
• szerencsés, ha elkészült előadásunkat úgy próbáljuk életben tartani, hogy évtizedekig játsszuk, és mindig csiszolunk rajta
• ne felejtsük el, hogy munkánk soha nem lesz tökéletes, de törekednünk kell rá
Ennyi?!
• „a többi zene és tánc”
Ki vagy te?
vargyasMárta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése