Elegáns tér, elegáns formák, elegáns emberek. Minden fekete-fehér. De a hátsó fal mögött egy sármedence és egy női gnóm. Amely megtöri ezt a csillogó felszínt.
A szentgyörgyi társulat Yvonne, burgundi hercegnő című előadása egy erős kontrasztot mutat fel az első felvonásban a sármedence körül sétáló gnóm, Yvonne (Kicsid Gizella), valamint az „vasalt élű” udvari emberek között. Yvonne azonban a cselekmény előrehaladtával egyre emberibb formát ölt. Az első felvonásban még rongyokban jelenik meg, piros fejfedővel, halványzöldre mázolt arccal és rongyos műmellekkel – amelyek kísértetiesen hasonlítanak Übü mama (Básti Juli) melleire Zsámbéki Gábor legendás Übü király rendezéséből. Később már elegáns nadrág-ing kombinációban jelenik meg, az arcát is fehéres árnyalatúra sminkelték, de csámpásan jár. Az esküvői lakomáján pedig az arca sincs befestve, és leszámítva csámpás járásmódját, igazi menyasszonynak látszik. Az ő meghurcoltatásának külső jelei az udvari divathoz való idomításában mutatkoznak meg. Olyan főszereplő, aki alig szólal meg, tehetetlen, senkinek nem árt, mégis mindenki benne keresi jólétében kialakult unalmának a bűnbakját. Halála nem tragikus és izgalom sincs benne, bár fokozatos megfulladását szélesvásznú képernyőn is közvetítik. Kicsid Gizella mint színésznő szinte felismerhetetlen az előadás elején. Igazi undorító és sajnálni való, gyámoltalan lényt testesít meg.
A termetével, jelenlétével a színpadot uraló Mátray László Fülöp hercegként plasztikus és politikusi gesztusokkal magyarázza örökké változó szeszélyeit. Örök kamasz trónörökös, aki bármit megtehet. Kinézete éles ellentétben áll pillanatnyi választottjának undorítóra eltorzított testével. A legjobb gegek birtokosa azonban a Kamarás, Pálffy Tibor. Homoszexualitására utaló mozdulatai a nevetés legfőbb forrásai. Szemüveggel, karót nyelt tartásával akár a Majd a komornyik sorozat sztárja is lehetne.
Az előadás zenéje kellemes szalonzene. Nem reagál a történésekre, mindent ugyanolyan módon, „kellemesen” fest alá. Felhangzik, amikor Fülöp trónörökös az anyjával kettesben beszélget, de olyankor is lehet hallani, amikor éppen a „menyasszonyát” kínozza. A zene is a másfajta értékrend meglétét hangsúlyozza.
Nem a realista színjátszási mód uralja a szereplők megnyilvánulásait, hanem egyfajta művi, groteszkké tett mozdulatok sora. Ilyen például a felnagyított grimaszok és az érzelmek egyértelműsített megjelenítése (amely jelen esetben nem ripacskodást takar).
A sármedence az elegáns és hideg díszlet ellenpontja. A díszlet hátsó falának megnyílásakor válik láthatóvá. El van rejtve, mint az intim, takargatni való titkok, bűnök és szennyesek, amelyeket nem szabad előtárni, csak ha magunk között vagyunk. Ez a sármocsár disznólkodásra, felszabadult koszolásra is alkalmat ad. De Yvonne szétken ezzel a sárral mindent, amerre jár: körbe-körbe, mint egy nyálkavonalat húzó csiga, aminek a nyomát a szünetben eltakarítják, hogy minden újra csillogó legyen.
bakkÁgnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése