Hány óra van... a színpadon (23.) – avagy nézünk, jó, jó, de látunk is?

Woyzeck három oldalról

Polgár Emília, mozgásművész – M Stúdió, Sepsiszentgyörgy:

Milyen élménnyel gazdagodtál?
Jó volt látni, mennyire fontos munkát végeznek a színpadon, mennyire tudják használni a tárgyakat, a testüket, a  kezüket, mindent. Nagyon szeretem Nagy József eladásait. Most főleg azért vagyunk itt, mert Gemza Péter két hete volt nálunk, és egy ötnapos ismerkedő együttlét keretén belül dolgozhattunk vele. Ha minden összejön, jövő évadban rendezni is fog nálunk.

Ez az első Nagy József-előadás, amit élőben láttál?
Igen. Felvételeket már láttam, de ez az első élő. Sokkal többet nyújt, mert bele tudok szippantani az előadás atmoszférájába, hiszen ott szuszognak mellettem, minden mozdulatukat látom, hogy az honnan indul, és hova jut el.


Visky Anna, egyetemi hallgató:

A Woyzeck története eléggé szerteágazó, olyan, mint egy puzzle. Ez egységgé formálható-e a táncban?
Teljes mértékben. Ezt láthattuk ma este, hogy a szöveget lényegében félretették, és táncból, mozgásból állt össze az egész. Hihetetlenül kapcsolódtak egymáshoz ezek az események. A katonai élet Woyzeck fogságát idézte fel. Woyzeck és Marie viszonya, kapcsolatuk a többi fogoly társsal, a hadnagyokkal szerintem teljesen érthető volt.

Az előadás követte a cselekménysort?
Inkább a hangulatra épített és a látványra, mintsem a történetre. Nagyon érdekes volt a látványvilág, mert egyszerű, természetes anyagokból dogozott. Marie öngyilkos lesz az eredeti történetben, de nekem úgy tűnt, hogy itt többször lett öngyilkos, vagy többször ölték meg. Tehát volt az eseményeknek egy ismétlődése, ami fokozta ezt a hangulatot, és ugyanígy történt Woyzeck esetében is, őt is többször alázták meg. A katona több emberben volt felfedezhető, egy adott ponton Woyzeck is katona lett, mintha neki is lett volna valamilyen fajta tekintélye.

Tehát megpróbálta elmosni a szerepeket?
Igen. Volt egy agyagszobor a színpad jobb oldalán, aminek Woyzeck levágta az arcát. Számomra ez a cselekedet azt jelentette, hogy itt elarctalanodnak az emberek, hogy a fogságban már egy adott ponton túl mindegy, hogy ki a fogva tartó, és ki a fogoly.


Vajna Noémi, dramaturg, kulturális manager:

Mennyire tudott összeállni Woyzeck története az előadásban?
Nekem ez az előadás nagyon intenzív élmény volt. Láttam kb. nyolc éve VHS-en, szóval voltak elvárásaim, de nem gondoltam volna, hogy ennyire tömény, és jelentéssel teli lesz, hogy ennyire erősen hat majd. Tökéletes volt minden apró részletében.

Mondhatjuk azt, hogy te nyolc éve várod, hogy ezt az előadást élőben láthasd?
Abszolút. Ez tényleg hatalmas esemény volt. Izgultam, hogy lesznek-e jegyek, és be lehet-e jutni. Áldott pillanat, hogy ezt ennyi idő után meg mindig játsszák. Tizenhat éves előadásról van szó...

Ugyanazok a színészek játsszák?
Azt hiszem, igen, de nem merek megesküdni rá. Többen egészen biztosan ugyanazok.

Színházi emberként mit gondolsz arról, hogy tizenhat éve játsszák az előadást? Nem merül ki, a színészek nem vesztik el a játékkedvüket?
Épp erre voltam kíváncsi. Ez nagyon függ attól, milyen típusú előadásról van szó. Annyira erős ennek az előadásnak a formája, a struktúrája, hogy ha a színészek ezt tényleg szeretik játszani, akkor nagyon könnyű visszaidézniük a benne lévő tartalmakat. Ebben az előadásban az a szép, hogy van egy  nyomasztónak ható tér, amelyben nagyon sok nem nyomasztó dolog történik, A játékosságnak, a vicceknek is teret hagynak, nem csak minket, hanem saját magukat is szórakoztatják.

Mivel érik el azt, hogy nevetni tudunk?
Nagyon erősen ki vannak találva az apró kis helyzetek és jelenetek, és az is, hogyan közölnek tartalmakat testtel, mozgással és gesztusokkal. A jelenetek nagyon koncentráltak, és nem lehet félreértelmezni őket, mert egyértelműek a jelentések. Ha van egy kis intermezzo, játékos etűd, akkor ezt nem lehet másképp értelmezni, mint annak, ami.

Fontos, hogy egy táncelőadásban legyen történet, vagy elég, ha egy hangulatot próbál megteremteni? Ez az előadás mire törekedett inkább?
Az előadásban teljes mértékben benne volt a Woyzeck-történet, úgy, ahogy ismerjük, és biztos, hogy ezt át akarták adni. A számukra fontos jeleneteket megtartották, és azokra próbáltak időnként hangsúlyt fektetni. Inkább azzal játszottak, hogy ezek a karakterek milyenek. Ezeket annyira meg tudják tölteni élettel, játékkal, emberi vonásokkal, hogy sokkal izgalmasabb, mintha csak a szöveget/történetet akarták volna visszaadni.
majorosCsilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése