Hány óra van... a színpadon (11.) – avagy nézünk, jó, jó, de látunk is?

Mi – egy nő
Wallace Shawn: Fever (A láz)

Üres tér. A háttérben kifeszített vászon, amelyen, a megvilágításnak köszönhetően, lassan változnak a színek. Egy nő. Aki szinte másfél órát áll egy helyben, egyenes lábakkal. Magassarkú cipőben, fekete, térdig érő köpenyben. Ezeket az előadás vége felé leveszi. Ez egy helyzet, amely nem változik. De mi a helyzet?

Az így megrendezett monodráma kiélezett színházi szituációt teremt. Nincs elterelő mozdulat, nincs felesleges mozdulat, csak áll egy ember a közönség felé fordulva, és beszél. Nem fedezi őt senki és semmi. Nem bújhat egy pillanatra sem semmi mögé. Mindent vegytisztán látunk. Nem engedheti el magát egy pillanatra sem. Ő az egy nő.

Ez az egy nő tükörhelyzetet teremt, hiszen ebben a mozdulatlan egymásra nézésben a néző magát látja. Főképp azért, amit mond az egy nő. Aki arról beszél, hogy a szegénységről nem akarunk tudomást venni. Vagy hogyha igen, akkor is csak az egzotikus oldalát, amiről azt gondoljuk, hogy szép. És igen, lehet, hogy tényleg nincsenek szegény barátaink. Szóval magunkat látjuk. És ezt az az egy nő pontosan tudja. A hangszín, amelyet használ, nem kímél senkit. Mintha csúfolódna velünk, az egy személynek tekintett közönséggel. A fejét néha ferdén tartja, affektál, mintha nem szeretné rendesen kinyitni a száját. Igen, ez talán mi vagyunk. Vagy ha nem akarunk itt Romániában önkritikát belemagyarázni, hiszen ez épp hogy nem a tehetősek országa, akkor kenjük csak nyugatibb szomszédainkra. Előbb vagy utóbb úgyis magunkra is ismerhetünk.

Ez az egy nő ugyanakkor önvallomást is tart. A helyzet, amelyet teremtett, azt is indukálhatná, hogy a közönség lesz a meghallgató, az analizáló, azaz a pszichiáter. Aki meghallgat és ezáltal gyógyít. A nyugati társadalomban legalábbis ez egy elfogadott gyógymódszere a nyugati társadalom úgynevezett lelki problémáinak.

Ez tehát egy kétélű vallomás. A nézőről vall vagy a nézőnek. A két percepció egyszerre nehezen létezhet. Döntenünk kell, melyik helyzetet választjuk. Ilyen a színház. (?)
bakkÁgnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése