Hány óra van... a színpadon (13.) – avagy nézünk, jó, jó, de látunk is?

Shakespeare három oldalról

majorosCsilla: Az előadás vetítéssel indul, melynek első snittjén a Karolina teret láthatjuk. Mennyire volt kolozsvári ez az előadás?

Derzsi Pálma, diák: Annak éreztem. Főleg Hatházi András második karaktere miatt, amelyikben kolozsvári (ejtsd: kólozsvári) magyarul beszélt. E szerint a Karolina tér is erre akart utalni.

m.Cs.: Mennyire szól az előadás az itteni nézőkhöz, illetve mennyire tudja tükrözni azt a társadalmat, amiben élünk? Shakespeare tud élni a XXI. századi Kolozsváron?

D. P.: Az előadás teljes mértékben aktualizált volt, megmutatta a mostani politikai helyzetet; a roncsolt nyelvhasználatot is színpadra vitte. Shakespeare igenis tud XXI. századi lenni.

---

Gazdag Erzsébet, színész: Szerintem nem az az alapvető kérdés, hogy Shakespeare Kolozsváron, hanem az, hogy a darabnak a helyszíne egy monarchiabeli város, ami itt a legkézzelfoghatóbban a Karolina téren látszik, az emlékmű, amely a tér közepén áll, tükrözi az akkori város hangulatát. Ezáltal ide ülteti be az előadást, tehát a kolozsvári közönséghez közelebb hozza.

m.Cs.: Mennyire tudna élni ez az előadás egy nem kolozsvári, úgymond külső szemlélő számára?

G. E.: Élni tudna, viszont problémát jelenthet a nyelvezet. Ha elviszik turnézni, mondjuk Magyarországra, nehézkes lenne, kemény lenne a közönségnek.

m.Cs.: Arra gondolsz, hogy nem értenék meg, hogy ez ironikus viszonyulás ehhez a roncsolt nyelvhasználathoz?

G. E.: Biztosan gondolnak valamit arról, hogyan beszélnek az erdélyi magyarok, de nem ez jelenthet problémát, hanem az, hogy azoknak, akik nem Romániában laknak, nincs olyan román- és latintudásuk, ami itt ránk ragad, és sokszor segít a poénok megértésében. Meg sok információ hangzik el románul, és nincs lefordítva. 
m.Cs. : Valószínűleg ezek a dolgok elvesznének számukra. Vajon képes-e az előadás ezek nélkül fenntartani a magyarországi néző figyelmét négy órán keresztül? 
G. E.: Igen, mert a szereplő eleve egy idegen. Ezeknek az elidegenítő elemeknek mindig pozitív hatásuk van.
---

majorosCsilla: Mennyire meglepő egy színész életében, ha történik egy baki a színpadon? Ma este ugye azt láthattuk, hogy egy deszka beszakadt...

Keresztes Sándor, színész: Ez attól függ, hogy mennyire súlyos az a baki. Ha vicces, az halálos röhögésbe tud fulladni. A ma esti szerencsére nem volt veszélyes. Úgyhogy az első meghökkenés után jól fogadtuk.

m.Cs.: Tehát ez a ma esti pozitív tapasztalatnak számít?

K. S.: Mindenképpen. A kolléga ki is használta, sőt még rá is játszott a helyzetre, mivel épp dörgött és villámlott, ráadásul még a színpad is beszakadt... Furcsa dolog volt ez, mintha a színház szelleme avatkozott volna bele a jelenetbe.

m.Cs.: A színpadra érkező színészeknek is meglepetést okozott ez a helyzet. Mennyire van szükség ilyenkor az improvizációs készségre?

K. S.: Szükség van rá. Mondjuk a többség ma kikerülte az ominózus deszkát... Akkor lehet baj az ilyen esetekből, ha a színész rajta áll a deszkán, és az alatta törik el.

m.Cs. : A mai előadásban ez plusz elemként működött, nem elvett, inkább hozzáadott az egészhez. Lehetséges, hogy egy ilyen elem beépüljön a további előadásokba?

K. S.: Persze, de soha nem lesz ilyen, mint most volt, ilyen természetes reakciót soha nem lehet kiváltani egy előkészített trükkel.

m.Cs. : A véletlen meglepő ereje erőteljesebben hat.

K. S.: Így van!