Játszd újra, Dabija!
1. Téma: a bukaresti Odeon Színház pyramus & thisbe 4 you című előadása a programfüzet szerint Shakespeare nyomán készült. De erre az előadást megnézők is rájöhettek. Alexandru Dabija, aki ezzel az előadásával elnyerte a 2010-es év Legjobb rendezéséért járó UNITER-díjat, egy olyan formát talált ki, amelynek témája annyira magától adódónak tűnik, hogy érthetetlen, eddig miért is nem találták ki?
2. Elmélet: egyes, a posztdramatikus színházelmélet családjába tartozó teóriák a fragmentumok színházi koráról beszélnek. Ezeknek az esetében az előadás nem egy narratív szálon fut, hanem például képekkel, rituális szekvenciákkal operál. A drámai műnem hosszú fényes uralkodásának kora leáldozott (már „S. O. S.”-felhívásra sincs szükség, vö. Jankó-Szép Yvette rendezéssel kapcsolatos cikkével, a szakmai beszélgetések rovatban), divatba jöttek a filmadaptációk, az egy témára improvizáló előadások, a dokumentarista előadások, amelyek nagyon sokszor antinarratív eszközökkel és fragmentálással dolgoznak.
3. Gyakorlat: a keretbe ágyazott mesterember-jelenet örök klasszikus betétje a Szentivánéji álomnak. Dabija kihasználta a jelenet népszerűségét, és megrendezte négy formában. Először állig feketébe öltözött nők közegébe helyezte, majd iskolai előadás keretébe, utána egyik szerepet magyar nyelven adatta elő (ízes beszéddel), végül pedig a színház díszletezőinek is helyet adott a színpadon, ők voltak a negyedik jelenet főszereplői.
4. Szórakozás: az egy jelenet négy formájának mindegyike csak a szerepek számát és a replikákat követte hűen, az összes többi szöveganyag változó tényező volt a karakterek vérmérsékletétől függően. Az előadás a szó igazi értelmében színes volt, rengeteg lehetőséget kihasznált (egyedül talán a hatalmas, székekből álló „bokor” állt kissé árván a játéktér közepén). Az utolsó, valódi mesteremberekkel előadott jelenet pedig demokratikus érzületünknek esett jól.
bakkÁgnes
Jó színész: jó előadás
A rossz értelemben vett „mély” Színház (vagy mély értelemben vett rossz Színház) számomra kezd csömörletes lenni. Ezért hatott rám frissítőként a tegnapi „Pyramus és Thisbe 4 You” a bukaresti Odeonéktól.
Azt hiszem, jó „komédiát” láttam, amelyben elsősorban a színészi játék kvalitása fogott meg. Színpadi jelenlétük, játékstílusuk a „román színház” sajátja: harsány, szabad és pimaszul ripacs. Épp ami hiányzik a mi meg-fon-tolt, ki-méért ka-to-na-színházunkból.
Ugyanakkor a forgószélszerű jelenetek mellett elveszett számomra az előadás egésze.
P.s. Egy kölcsönvett gondolat, amit teljes mértékben osztok: a jelenet különböző helyzetekbe volt ugyan téve, viszont ezek mindegyikében ugyanolyan vagy hasonló esztétikai minőségben dolgoznak.
Best actor of „Pyramus and Thisbe 4 You”:
Vackor – Ionel Mihăilescu
Úgy indítja a jelenetet, hogy minden néző a székéhez lapul és lesüti a szemét. Ő a főnök. Aztán negyedóra alatt elbizonytalanodik, határozott, határozatlan, ötlete támad, kiborul, flörtöl, majd újra vasakaratú rendező.
Az első jelenet női szereplői:
Lehet, hogy nem szabad 5-nél több színésznőt egyszerre színpadra engedni? Amúgy külön-külön tetszettek, de mivel hangjuk interferált egymással, semmit nem hallottam belőlük. :D
A szemüveges bácsi, aki az utolsó jelenetben Pyramust játszotta:
Gondoltam, nem is műszakos, hanem színész. Aztán megnéztem a honlapjukon: „maşinist”… szóval pályát tévesztett.
csepeiZsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése