Workshop futólépésben
A workshop második napján az Alkoholisták, a Láz és a Mértéket mértékkel került terítékre. Csak két óra állt rendelkezésünkre, így szinte csak átszaladtunk a három előadáson. Este a horvát előadás után bevallotta Pavis, hogy máskor csak egy-egy produkcióval szeret foglalkozni ilyen beszélgetéseken, de egyiket sem akarta kihagyni a workshop tematikájából, hiszen három nagyon különböző és nagyon érdekes produkcióról van szó.
Először a történetmesélés szempontjából vizsgáltuk a három előadást: melyik halad egy jól meghatározható cél felé, melyikük „mesél” lineárisan, kronologikus-e a felépítésük, jelen idejű-e a történetépítés vagy a visszatekintés technikájával dolgozik.
A műfaji behatárolhatóság kérdése is felmerült. Az Alkoholisták kapcsán a 14 állomásos passiójáték műfaji jegyeiről beszéltünk, hiszen az előadás e szerkezet szerint mutatja be az alkoholista nő történetét. Minden jelenet úgy van felépítve, hogy újabb lehetőséget ad Évának. Arról is értekeztünk, hogy az előadás csak átértelmezi és használja a passiójátékot mint formát vagy parodizálja is. A térről is volt szó, a két világ közti víz a színpad közepén sokunk tetszését elnyerte. A tudatos karakterválasztást és felismerhetőségüket is megvitattuk: angyal-e az angyal, és a néző rájön-e a kezdetektől, hogy ki kicsoda?
A Láz kapcsán az elsődleges kérdés, hogy ki is beszél a nézőkhöz, és mennyire van gyónás-jellege a történetnek. Talán önéletrajzi vonatkozásai vannak? S ha igen, az csak a szöveg szerzőjére vonatkozik? Szemmel láthatóan a színésznő is megtalálta magát a szövegben és a történetben. Simona Măicănescu testtartása és beszéde kifejező, a temérdek szöveg memorizálása sem okozott neki gondot. Le a kalappal!
A Mértéket mértékkel nem csak egy Shakespeare-paródia. Az, hogy a közönség nevet, nem azt jelenti, hogy nincs komoly töltete a történeteknek – fel kellett világosítanunk Pavis-t, hogy miért is fetrengett a nevetéstől a közönség Hatházi Pompeiusának fele apă, fele víz beszédén és fergeteges impro-jelenetén. Az előadáson egyértelműen kiderült számára, hogy ez valami hely-specifikus poén és hogy mindenki értékeli, de érthető okok miatt nem értette meg a jelenséget. Szóba került még a szemét esztétikája, az alkotók és a történet közti ironikus távolság, a farce és a tragédia.
A teljeség igénye nélkül vettük számba az előadásokat, de további megvilágosodás reményében mindenki el-el kapja a workshop-vezetőt két előadás közt, a büfében vagy ahol csak épp megjelenik. Szerencsére nem hiába, Pavis szívesen beszélget bármelyikünkkel.
demeterKata
Fotó: Biró István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése