Hány óra van... a workshopon (3.), avagy mondd meg nekünk, Pavis!

Színház és mozgókép…

… is lehetett volna Patrice Pavis harmadik workshop-foglalkozásának címe. A horvát Process_In_Progress című előadás kapcsán felmerült az elektronikus médiumok színházi használatának kérdése, valamint az, hogy a mozgókép jelenléte miképpen osztja meg a néző figyelmét. Hiszen azt – a workshop-résztvevők bevallása szerint is – elkapja a film, és ezt a csapongó figyelmet csak önfegyelemmel lehet visszaterelni a színpadi történésekre. A mai néző receptivitása ugyanakkor edzett, megszoktuk már, hogy szétszórt figyelmünket  időnként ráncba szedjük, illetve hogy együtt éljünk vele. Ezért egy színházi előadásban felhasznált médium (vagy médiumok tömege) nem éri sokkolóan a nézői befogadást. 

Ma több új fogalmat és előadáselemzési szempontot is bevezetett a francia teoretikus. Arról beszélt többek között, hogy a multimediális előadások felvetik az előadások narrativitásának és non-narrativitásának kérdését – a multimedialitás a narrativitás ellenében hat. Ez pedig egyenes úton elvezet a posztdramatikus színházhoz és az ahhoz kapcsolódó homályos kérdésekhez. Pavis felvezette a corporeality fogalmát, amely az eddig hallottak alapján a genre (műnem) és a test kapcsolatának, a műnem testre történő kihatásának terminus tehnicusa. Az óra utolsó részében pedig a gesztusrendszer elemzésének módszerét ismertette.

Pavis nem kínált az előző este látott előadás megértéséhez egy feszes értelmezési hálót, „nem mondta meg” a résztvevőknek, hogy mit és hogyan kell látniuk, de azt sem hagyta, hogy az értelmezés beláthatatlan hálójában elvesszenek a résztvevők. Leginkább a kérdve-kifejtve módszert alkalmazta, hogy elérkezhessen egy-egy megállapításhoz. Igaz, az esetek többségében ő maga is válaszolta meg a kérdését. Hiszen a résztvevőkben még gyakorta friss volt az előadásélmény, nem volt idejük mindent megemészteni – Pavisnak ugyanez nem jelentett akadályt.

Pavis, a jegyzeteiből felpillantva attól sem rettent el, hogy időnként egy-egy aforizmatikus mondattal feloldja a szakzsargon okozta zavart. Így például a mai nap tanulsága: „Theatre is still human, can produce some error”. Azaz a színház még mindig emberi, hibák is lehetnek benne olykor.

                                    bakkÁgnes